A bevonzás

2013 március 1. | Szerző: Moque |

Két hete voltam egy képzésen, ahol a mester megkérdezte, hogy ha most lehetne egy kívánságunk, mit kívánnánk. Arra akart rávilágítani, hogy változásunk mennyire látszik azon is, hogy társaim közül egynek sem „piros Porsche” kategóriás vágya volt. Amikor a kérdést meghallottam, azonnal tudtam a választ: „Én egy hosszú hétvégét akarok.” Azonnal „éreztem az ízét” a pihenésnek, paplan alatt olvasásnak, nyugalomnak, békének. Hát, kérjetek, és megadatik. Az Univerzum mindig bólint.

Egy hetet feküdtem otthon gyulladt mandulával, bedugult orral, és csak pihentem és pihentem. Egy fantasztikus regényt olvastam (Diane Setterfield: A tizenharmadik történet – ajánlom elsősorban azoknak, akik sajnálták, hogy nincs több Brontë könyv. Hasonló világ, hasonló szövevényes cselekmény, hasonló karakterek.) Szuper hét volt. Régen pihenhettem ennyit.

Miközben regenerálódtam, többször gondoltam arra, hogy írnom kellene a blog-ra, de végül úgy döntöttem, hogy ez most az én hetem, most én töltődök fel. Ha én harmóniában vagyok, akkor úgyis többet kaphat a környezetem.

Gondolom, többen ismeritek a vonzás törvényét, láttátok a Titok c. filmet is. Amikor először megnéztem, éreztem, hogy lehet benne valami, de ez a változás nem megy egyik napról a másikra. Félretettem, mondván nekem erre nincs szükségem, hiszen eddig is mindent elértem a kitartásommal, stb., menni fog ezután is. Aztán megéreztem az ízét. Olyan ez, mint amikor valakinek összefut a nyál a szájában csupán attól a szótól, hogy citrom. Ma már pontosan tudom, érzem, hogy „megteremtettem”. Kilőttem a vágyat az Univerzumba, és érzem, hogy a válasz igen lett, csak várnom kell.

A tudatos használata óta több dolgot elértem vele, de azt hiszem a leglátványosabb az volt, amikor kb. 2 éve lakást akartunk venni egy nagyvárosban, de a kisvárosban, ahol laktunk annyira lent voltak az ingatlanárak, hogy reménytelen volt eladni a régit, anélkül viszont reménytelen volt megvenni az újat. Nekem a bevonzásban segít egy apró tárgy. Olyan tárgy, melyet ha meglátok, megérintek, akár napjában többször utamba kerül, akkor pontosan annak a vágynak a hullámait generálja bennem.

Tavasszal van a névnapom, és pontban egy hónapra rá a szülinapom. Munkatársaimtól a névnapomra kaptam egy nagyon jópofa Welcome feliratú lábtörlőt katicával, kisvirággal, napocskával. Igazi kis szívmelengető darab volt. Azt mondták: „Találj hozzá egy ajtót!”. A lábtörlőt elhelyeztem a „régi” lakás (amiben akkor laktunk) előszobájában, és valahányszor ráléptem, szinte láttam, ahogy vendégszeretőn ragyog egy ajtó előtt.

Egy hónap múlva, a szülinapomon koccintottunk az adásvételire. Ez persze nem azt jelenti, hogy passzívan vártam, hogy valaki majd bekopog egy rendkívüli ajánlattal. Isten csak a tevékenyeket tudja segíteni.

Érdemes gyakorolni. Kezdjétek a kicsi dolgokkal. És vigyázzatok, hogy mit kértek, mert teljesül!