Gyermekként nevetni minden nap

2013 március 3. | Szerző: Moque

A nevetés a feltöltődés egyik legjobb és legkönnyebb módszere. Érdemes keresni azok társaságát, akikkel tudunk nevetni, s kerülni azokét, akik panaszkodnak. Érdemes jelen lenni olyan eseményeken, ahol a vidámság a program, a helyszín vagy a csapat velejárója.

Amikor látom, hogy kemény hét következik és szükségem lesz regenerálódásra, akkor kijelölöm a feltöltődés idejét a naptáramban a sok program között, és ha valaki oda akar “bejelentkezni” hozzám, akkor azt mondom, hogy ott már programom van. Aztán az aktuális kedvem alapján eldöntöm, hogy akkor ott olvasok, alszok, kávézóban ülök barátokkal, sétálok vagy bármi más elfoglaltságot választok.

Olyan sok ismerősöm panaszkodik mostanában kamaszodó csemetéikre. Buliztatok mostanában kamasz hozzátartozókkal vagy ismerősökkel? Fergeteges élmény, s nem minden nap kapjuk meg azt az ajándékot, hogy részesei lehetünk vidámságuknak. Használjuk ki a lehetőségeket. Legutóbb unokahúgom fergeteges jókedvében egész este úgy hívott, hogy “az én Disney Hercegnőm”… Azóta is emlegetjük.

Mindenben van jó és rossz is, keressük a jót és nevessünk sokat.

Egyike kedvenc nevetős videóimnak: https://www.youtube.com/watch?v=cO7iCbtlcIc

Süssön rátok a nap, és nevessetek sokat!

 

 

A bevonzás

2013 március 1. | Szerző: Moque

Két hete voltam egy képzésen, ahol a mester megkérdezte, hogy ha most lehetne egy kívánságunk, mit kívánnánk. Arra akart rávilágítani, hogy változásunk mennyire látszik azon is, hogy társaim közül egynek sem „piros Porsche” kategóriás vágya volt. Amikor a kérdést meghallottam, azonnal tudtam a választ: „Én egy hosszú hétvégét akarok.” Azonnal „éreztem az ízét” a pihenésnek, paplan alatt olvasásnak, nyugalomnak, békének. Hát, kérjetek, és megadatik. Az Univerzum mindig bólint.

Egy hetet feküdtem otthon gyulladt mandulával, bedugult orral, és csak pihentem és pihentem. Egy fantasztikus regényt olvastam (Diane Setterfield: A tizenharmadik történet – ajánlom elsősorban azoknak, akik sajnálták, hogy nincs több Brontë könyv. Hasonló világ, hasonló szövevényes cselekmény, hasonló karakterek.) Szuper hét volt. Régen pihenhettem ennyit.

Miközben regenerálódtam, többször gondoltam arra, hogy írnom kellene a blog-ra, de végül úgy döntöttem, hogy ez most az én hetem, most én töltődök fel. Ha én harmóniában vagyok, akkor úgyis többet kaphat a környezetem.

Gondolom, többen ismeritek a vonzás törvényét, láttátok a Titok c. filmet is. Amikor először megnéztem, éreztem, hogy lehet benne valami, de ez a változás nem megy egyik napról a másikra. Félretettem, mondván nekem erre nincs szükségem, hiszen eddig is mindent elértem a kitartásommal, stb., menni fog ezután is. Aztán megéreztem az ízét. Olyan ez, mint amikor valakinek összefut a nyál a szájában csupán attól a szótól, hogy citrom. Ma már pontosan tudom, érzem, hogy „megteremtettem”. Kilőttem a vágyat az Univerzumba, és érzem, hogy a válasz igen lett, csak várnom kell.

A tudatos használata óta több dolgot elértem vele, de azt hiszem a leglátványosabb az volt, amikor kb. 2 éve lakást akartunk venni egy nagyvárosban, de a kisvárosban, ahol laktunk annyira lent voltak az ingatlanárak, hogy reménytelen volt eladni a régit, anélkül viszont reménytelen volt megvenni az újat. Nekem a bevonzásban segít egy apró tárgy. Olyan tárgy, melyet ha meglátok, megérintek, akár napjában többször utamba kerül, akkor pontosan annak a vágynak a hullámait generálja bennem.

Tavasszal van a névnapom, és pontban egy hónapra rá a szülinapom. Munkatársaimtól a névnapomra kaptam egy nagyon jópofa Welcome feliratú lábtörlőt katicával, kisvirággal, napocskával. Igazi kis szívmelengető darab volt. Azt mondták: „Találj hozzá egy ajtót!”. A lábtörlőt elhelyeztem a „régi” lakás (amiben akkor laktunk) előszobájában, és valahányszor ráléptem, szinte láttam, ahogy vendégszeretőn ragyog egy ajtó előtt.

Egy hónap múlva, a szülinapomon koccintottunk az adásvételire. Ez persze nem azt jelenti, hogy passzívan vártam, hogy valaki majd bekopog egy rendkívüli ajánlattal. Isten csak a tevékenyeket tudja segíteni.

Érdemes gyakorolni. Kezdjétek a kicsi dolgokkal. És vigyázzatok, hogy mit kértek, mert teljesül!

Füles vagy Tigris – kit választanál?

2013 február 12. | Szerző: Moque

Van egy ismerősöm, aki közel lakik hozzánk, így gyakran utaztunk együtt reggelente a buszon. Itt szeretném leszögezni, hogy bírom szeretni őt, de ha mondjuk, együtt kellene élnünk, abba biztosan valamelyikünk belehalna.

Ő tipikus Füles a Micimackóból. „Úgyis jönnek a felhők, bármit teszünk, úgyis csak lesüllyedÜNK (királyi többes), ebből is csak MI jövünk ki rosszul” stb. Kihívás volt a közös utazás. Az ennyire borús embereket nem érdemes győzködni, úgysem lehet igazad – gondoltam-, így csak hallgattam és időnként egy „aha”-val jeleztem jelenlétem.

Egyik reggel megfogadtam, hogy ha rajta lesz a buszon, akkor nem hagyom szóhoz jutni, és alapvető szépségekre fogok rámutatni végig az úton. Mutattam neki napsugarakat, virágzó fákat, a pékségnél a frissen sült cipó illatát, a korán reggel koncertező madarakat. Nem tudott mit kezdeni velem és a „hülyeségeimmel”.

Napközben ismét rázendített a sötét felhőivel. Addig bírtam. Kértem, értse meg, hogy nem akarom így látni a világot, nem igaz, hogy minden sötét. Meglepődött, ilyet talán még senki sem mondott neki. Idősebb nálam, így mindjárt érvelhetett az ő élettapasztalatával, és hogy majd én is rájövök. Említettem neki, hogy anyukám kétszer annyi idős, mint ő, és egy dinamikus, boldog nő. Erre már nem lehetett mit mondani…

Hazafelé is együtt mentünk, s mivel szép idő volt, javasoltam, hogy sétáljunk át a közelünkben lévő parkon. Ő ott még nem járt… Ahogy sétáltunk hazafelé, mondta, hogy ide eljöhetne néha a feleségével is. Úgy örültem! Sikerült! Kicsi fényt be tudtam vinni.

Aztán hazament a maga világába. Azóta sem sétáltak a parkban, és már ritkán utazunk együtt.

Gondolkozz el: Te Füles vagy, vagy inkább Tigris? Milyen gondolatokkal telnek a napjaid? Ha este kellene írnod egy pozitív-negatív listát a napodról, akkor merre billenne a mérleg? Meglátod magad körül a szépet is? Milyen emberekkel veszed körül magad? Ja, hogy azt nem mindig választhatod meg. Igen. Milyen szűrőd van? Mit engedsz át amikor negatív benyomások érnek? Hogyan regenerálódsz napközben és nap végén? Ha te rendben vagy, az neked is jó és a környezetednek is. Figyelsz magadra?

Valami megváltozott

2013 február 10. | Szerző: Moque

Egy időben sokat hallgattam Balogh Béla egyik meditációs CD-jét (A tudatalatti tízparancsolata), ahol minden egység végén ugyanaz a bűvös mondat szerepelt: „Világomban minden rendben van.”

Hááát, persze! – gondoltam én. Pont azért hallgatom ezt, mert világomban messze nincs rendben semmi! – és ez a kijelentés csak még jobban bosszantott. Rohanok reggeltől estig, egyik időponttól a másikig, otthon főzzél, mert az egészséges és az fontos, mosogass el, mert megint nem találod az asztalt, utána végezz a hazavitt munkákkal, majd kezdd el azokat is, melyeket csekély fizetésed kompenzálásaképpen elvállaltál, és közben, amikor reggel a buszon töltött fél óra a tiéd, akkor érezd, hogy „világodban minden rendben van”.

Igen. Innen indultam én is.

Nem lett kevesebb a munkám, de az életem alaposan megváltozott. Sokat dolgoztam rajta, és közben többször éreztem azt, hogy szeretném valakire ráborítani az íróasztalt. Aztán szépen, lassan megváltozott valami. Én.

Harmóniában önmagunkkal

2013 február 9. | Szerző: Moque

A harmónia szó hallatán általában a külső és belső békét értjük,  s olyan lelki állapotra gondolunk, melyet ritkán kapunk meg, és csak átmenetileg tudunk megőrizni. Szerencsés az, aki este az otthonába hazatérve úgy érzi, nyugodt, harmonikus lelkiállapotban töltheti a nap hátralévő részét, otthon béke van és szeretet.

Harmónia azonban elsősorban bennünk lehet, s csak ezt a belső rendet felépítve beszélhetünk ún. “külső harmóniáról”. Amíg bent nincs rend, addig nem lesz kint sem. Ha kint nincs rend, akkor az azért van, mert bent sincsen az, és a takarítást bizony ott kell elkezdeni, legyen az bármilyen nehéz vagy fájdalmas.

Ha önmagunkkal harmóniában vagyunk, akkor az egész világgal harmóniában vagyunk. Boldogok vagyunk mi is, a környezetünk is. Ezt mindenki a maga küzdelmes útján érheti el s tarthatja meg. Ismerőseim, barátaim biztatására indítom ezt a témát feszegető blogot, s kívánok mindenkinek sikeres nagytakarítást a saját kicsi bugyraiban.